Ez nem tréfa…

“Ez nem tréfa… Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek 1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom. (Vendéglősök, kocsmárosok is jelentkezhetnek.) Cím: Berda József, Újpest, Szent Gellért utca 31. szám.”*

A fenti hirdetést mai évfordulósunk a 121 éve, 1902. február elsején született Berda (született Brda) József tette közzé a Magyar Nemzet 1945. november 25-én megjelent számában. Nem tudni milyen eredménnyel járt a karneváli világlátású művész, Rabelais mindig tüntetőleg kurta szárú nadrágban járó újpesti zabigyerekének, az örök csórónak eme akciója. „A sötétnek csúfolt Angyalföldön” született, a Láng gépgyárban inaskodott, a Huba utcai kármelitákhoz járt ministrálni. Bántalmazó családjától megszökve került Újpestre és lett Újpest vágáns poétája. Az autodidakta, tanulatlan költő első verseskötete, Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írta hozzá az előszót. Berdát nagyra tartotta Babits, Kosztolányi és Szabó Lőrinc is. Kosztolányiné Harmos Ilona visszaemlékezései szerint, ha megjelent náluk, azonnal a tárgyra – mit lehet enni – tért. Kosztolányi boldogan támogatta az ő világától meglehetősen távoli vidéken alkotó és járó költőt, házalt verseivel és neki ajándékozta használt ruháit.
“Kedvére való ember s kedvére való költő volt B.J. Kosztolányinak. Örömmel fogadta a verseit, őt magát is mosollyal, cinkos mosollyal, furcsa ellentétként arisztokratikusan raccsoló beszédével ez a tót napszámos külsejű tagbaszakadt, kurtanadrágos bocs, kurta nadrágjában derékig kisfiú, deréktól fölfelé akár egy díjbirkózó. Jött és mindjárt a tárgyra tért. Ha kellett valami, kért, köntörfalazás, ravaszkodás, szégyenkezés nélkül, hálálkodás nélkül s mégis biztos lehetett benne, hogy hálátlan sohasem lesz.”

Hogy milyen költő volt Berda József? Utolsó gyűjteményes kötetének** szerkesztőjét, Urbán Lászlót idézem: „Berda csodás tehetséggel emelte a magasabb esztétikum szférájába az emésztés, a szeretkezés, a mindennapi élet kulináris történéseit, ugyanakkor néhány versében merészen túllépte a közízlés diktálta határokat. Ezeket a pornográfiába hajló verseket semmiképp sem akartam elhagyni, hiszen Berda lírájának sokszínűségét bizonyítják – de éppen ezért 16 éven aluli fiataloknak nem ajánlom a könyvet – a SZÜLŐK FIGYELMÉT hívom fel erre!”

A Különös idill c. opuszát hoztam nektek, melyre az értők azt mondják, hogy ars poetica lehetne, ha nem volna lírájának minden sora az: panteista hitvallás.

Különös idill

Rámjött a szükség s bármily fertelmes
beszélni erről: mégis nagy, emberi
öröm volt leguggolni a széles dereku
fűzfa mögé s ripsz-ropsz, máris ott
párolgott a kis barna dombocska a csillogó
fehér havon. Mindez oly közönségesen kedves
mívelet vala, hogy leginkább hallgatni illenék róla,
de feltápászkodásom közben egy karcsú szán
ringott el közelemben, tele jókedvű társasággal.
Nyilván rajtam derültek harsogó nevetéssel;
meglátván a furán felkelő napot, mi
végül engem is köhögésig menő nevetésre
ingerelt, érezvén gyarlóságom félszeg okát.
De még ennél is nevetségesebb volt az a drámai
pillanat, mikor elhagyván megkönnyebbülésem
szinhelyét, mint a kilőtt nyilak tömege, úgy
repültek otthagyott maradványomra a csikorgó
fagyban oly sokat koplaló árva verebek,
hogy szinte nem tudtam: sirjak-e, nevessek-é?
S ha láttad volna; mint csipogtak-csiripeltek,

örvendeztek és verekedtek e komoly bőség láttán!
Csak akkor értenél meg igazán: mire is volt jó
ez a szemérmet sértő, egészséges művelet s
bizony nem botránkoznál meg sohasem, ha ilyen
furcsa gondolatok is foglalkoztatják elmém néhanap

Berda József 1966. július 5-én hunyt el az Árpád kórházban. Ezer szállal kötődött Újpesthez mégsem Megyeren helyezték örök nyugalomra. A kurzus legalább halálában meg akarta becsülni így sírhelyet a Farkasréti temetőben kapott. Síremléke Borsos Miklós alkotása, egy félig tárt szárnyú főnixet formáz. Sírverse saját alkotása:

“Oly szabadnak kéne lenni
mint a madár
kit nem köt se szabály se határ.”

Jól ismerte az újpesti utcákat és az utcák is jól ismerték őt. Egykori lakhelye a hirdetésben is említett Szent Gellért, később Gellért utca, 1970 óta Berda József nevét viseli Újpesten (Újpest Városkaputól indul és a Pozsonyi útig fut).

Életéről és pályájáról Sipos Lajos írt Berda József. Kritikai pályarajz címmel kötetet, 2016-ban jelent meg. Bicskei Éva dokumentumfilm –trilógiát forgatott róla – Az újpesti Villon (2005), A hatalom és a költő – Berda József, A zarándok angyal – Berda József

A bejegyzés elején látható kép Aba-Novák Vilmos festménye a 1930-as évekből. Berda az alábbi verssel köszönte meg, mely az Indulat c. kötetben jelent meg 1935-ben:

ABA-NOVÁK BERDA-KÉPE ALÁ

Épen ilyen vagyok, ily nagygyomru állat.
Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat.
Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos.
Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

Bár kicsinyt magadat pingáltad belém;
minden mozdulat ott ragyog a helyén!
Torz és szép pofa ez. Kamasz és bő hassal áldott,
ki veled együtt sajnálja le ezt a bölcs világot.

*Idézi: Bán Zoltán András: Lába között fütyül a szél Magyar Narancs 2003.11.27. Lába között fütyül a szél (Berda József összegyűjtött versei) | Magyar Narancs
**Berda József Összegyűjtött versei Helikon, Budapest 2003, digitalizált és bővített kiadás itt: BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI (mek-oszk.uz.ua)