február

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.*

Február, február… egy hónap mikor még alighanem tél lesz. Egy hónap ami egykoron az utolsó volt, de egy naptárrendezési reform következtében a második helyre lépett elő. Egy hónap mikor a hercegnő már toppant, hogy papucsos időt! Egy hónap mikor még a fakanál is bálba jár. A mardi gras féktelensége senkit nem hagy hidegen, csak hogy legyen mivel átlépni az ádámkapun. Mi az ádámkapu? Hmm… ha kivárod megírom. Ha nem, jó barátunkhoz még mindig fordulhatsz.

Február, február… egy hónap telve jeles napokkal. Rögtön első napja egy kiváló férfiúra emlékezik. Az orr nélküli szőlőmetsző hiteles történetét talán majd jövőre frissítem. Februárra esik vajhagyó vasárnap, húshagyó kedd és hamvazószerda is, de ezekről majd talán. Egy napról viszont minden évben megemlékezem, ez az idén sem lesz másként. Mindenki azon nyekereg, hogy utálja és nem ünnepli. Minden évben jelzem mielőtt belefulladnátok a pfúj szívecske hisztibe: február 14-én Szent Cirill és Szent Metód napja lészen. Az urak a szlávok apostolai egyben Európa társvédőszentjei. Az idén épp 1160 éve érkeztek a Kárpát -medencébe. Bővebben majd a napjukon. Addig is reggel jön február elsejei kalendáriumi lap egy vagabund költővel.

Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!**

*részlet Radnóti Miklós Február c. verséből
**részlet Tóth Árpád Februárius c. alkotásából