egy mondat – 1.

a szinte üres tér megtelik, ahogy mindig, vonzzuk az embereket csak nem azokat akiket szeretnénk, “Milánóra elég egy nap”, egy fehér éjszakákat, száraz pezsgő, vodka és ribizliszörp, utóbbi csak a látvány miatt az íze kedvéért, ha már és Milánóra nem elég egy nap, demindegyezis, fogalmuk sincs a városról, lecsúszott arisztokraták, anarchisták, új világrend, vagy újvilág rend, londoni mágus, ez hogy jutott eszedbe, mint madam Durrell csak nem iszogatok gint délutánonként, nem, szeparéban összebújnak, vagy csak súgnak, sarok, stimmt, akivel együtt háltál az már nem idegen, jesszusom dehogynem az, cigaretta-szivarfüst kellene, nem is volt, félbalkáni tangó helyett érzelmes orosz cigánydalok, néhány kozák és cári tiszt, akik a lovassági szablyával bontják a pezsgőt, így lenne kerek, miliő és a couleur locale, kár hogy a cári tisztek száz éve nem lelhetők fel, az élet túl rövid az orosz versekhez és hogy kimondjuk a szavakat, nem, pont ezért kell kimondani, mert rövid, “egy kis boszorkányságot kinézek belőled”, “ha közelebb kerültünk egymáshoz így varázsosan”, ??? mit csináltál? semmit, valamit mégis… arra gondolsz, hogy… fatális tévedés következménye az özönvíz előttről, a magány nem marad büntetlenül és én elvadultam, nem, visszavadultam, az amazonkirálylány etruszk mosollyal, kvintesszencia és büntetés, akkor tricollis és turán.*

*A szavak-mondattöredékek valósággal egyezése csak a véletlen és a retrográdteliholdmerkúr műve

Kelt: Angyalföld, 2022. szeptember 9.