Március van és vele március 1. Az elnevezés a latin Martiusból ered, ami annyit jelent Mars isten hava. Mint szóvá szoktam tenni: az idők, de legalábbis a kalendáriumok kezdetén ez volt az évkezdő hónap. E hónap ünnepei, március idusát leszámítva, a harcias Mars jegyében zajlottak. Ez azért is érdekes, mert az eredeti Mars termékenység-tavasz isten volt. Harciassá, hadistenné válásában jelentős szerepet játszott az ún. hellén hatásra való összemosódása Arész (görög) hadistennel. Rögtön elsején Numa Pompilius uralkodásának nyolcadik évében lehullt pajzzsal és tizenegy másolatával indult a Salius papok körmenete. A rendet szintén Numa alapította az égből hullott Mars istennek tulajdonított pajzs őrzésére és évenkénti körbehordására. Február végével indult a lovasszemle az Equirria, amely csúcspontját március 14-én érte el. E napból később derby nap lett. Évenkénti ünnepe volt még a Liberalia, amelyen a felserdült ifjúság hímnemű tagjai tógát öltöttek. Két nappal később, március 19-én a légy résen jegyében a consul megrázta az isten lándzsáit. Mars, légy éber! felkiáltással. Ez elég modortalanság egy istennel szemben. Már-már blaszfémia, de mit várjon az ember egy latintól?!? Az ezt követő napokban volt a nagy római fegyvertakarítási hét(Quinquatrus) Minervának és Marsnak közösen szentelve. A baglyos istennőt feltételezhetően a fegyverkovács lobbi miatt keverték bele a rozsdamentesítésbe, mint a kézművesek, városok, igaz ügyért küzdők harcias szent szűzét. A tavaszi nagytakarítás végeztével megfújták a harci kürtöket. Ez volt a Tubilustrium ünnepe, mikor is seregszemlére kellett gyűlnie minden hadkötelesnek. Mars legnagyobb ünnepe az ötévente tartott népszámlálások utáni Áldozás, amely során áldozati állatok sorát ajánlották fel és ölték le az isten további támogatása és a megtisztulás érdekében.
Március van és vele március 1. Ma van Baba Marta – materialistáknak a meteorológiai tavasz- napja. Hogy ki Baba Marta? Március nagyanyó. Viszi a telet, hozza a tavaszt. Bulgáriában élő kedves szokás, hogy a latinok mellett a szlávokról, pontosabban a bolgárokról is szóljak, a március első napjaitól viselt vörös és fehér bojt vagy kicsi, Pizso és Penda – “Пижо и Пенда” – nevű bábuk, a martenica.
Íme egy martenica, amely az egészséget, jólétet szimbolizálja. A fehér nadrágos Pizso a tisztaság és a szellem jelképe. A vörös szoknyás Penda az életet és a szórakozást jeleníti meg. Ők Baba Marta segítői a télűzésben. A martenicát általában a ruhára tűzve, a gallér közelében, vagy a kar köré kötve hordják. Kapni szokás, venni csak ajándékba! “A hagyomány szerint a martenicát addig kell viselni, míg az ember egy gólyát vagy rügyező fát nem lát. A gólyát a tavasz előhírnökének és annak a bizonyítékának tekintik, hogy Baba Martának jó kedve van, és vissza akar térni. Miután meglátták a tavasz első jeleit, a martenicákat általában a fákra szokták felaggatni.”
Március van és vele március 1. Különleges névnapok sora esik e napra, mint például Eudoxia, Gyopár(ka), Zotmund, Tóbia és Csiperke (nem a gomba, női név). Fontos dolgok, események, születések estek meg e napon, akárcsak bármelyik másikon. Házasságot kötött I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona (1662), Salemben megkezdődtek a perek (1692), amelyekről majd Arthur Miller ír remek drámát, Bécsben bemutatták Mozart Figaro házassága c. operáját (1786). Elbai pihenését megunva Napóleon partra szállt (1815). Száz évvel később beindult a menetrendszerinti autóbusz közlekedés Budapesten. Megszületett Sandro Botticelli (1445), Frédéric Chopin (1810), Reitter Ferenc (1813), Pecz Samu (1854), az MTI (1881) és Isten ma nyomja meg a tavaszgombot, nem tudni mióta. 🙂
Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér,
apadó hitemmel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, Isten, kapsz egy libacombot! – Csukás István: Isten megnyomja a tavasz-gombot
voltak napok - vannak napok 