lógtam

Katalin Kunigunda volt?!?! – ez az információ úgy hatott rám mintha nem szigorlatoztam volna középkori magyar történelemből és nem tartanék számon híres druszákat. A középkor szigorlat régen volt (milyen régen!), de a szegről-végről druszaság miatt emlékezhettem volna a cseh királylányból lett koronázatlan magyar királyné eredeti nevére. Aki nem tudta beazonosítani: Podjebrád Kunigunda/Katalinról, I. Mátyás (az igazságos) első feleségéről van szó. Hogy jó királyuk kiérdemelte-e eposzi jelzőjét azt mindenki döntse el maga. Szombati olvasmányom A háromfa hölgye ha történelemből nem is szolgált több meglepetéssel mágiából és babonológiából azonban sok érdekes információval gazdagodtam miközben ellógtam a kozmikus nyugtalanságom, a tennivalóim és a háztartás elől. Belógtam az Úr 1464. évének télvégi Budájára és ottragadtam. Délután fél kettőkor még pizsiben és köntösben ‘ebédeltem’ diót sajttal, mert nem főztem hanem olvastam. A tizedik fejezet előtt azért lementem vásárolni és hazatérve megfőztem vasárnapra (és hétfőre) az ebédet és csak utána folytattam – hiába bármennyire is jól ismerem még gyakorolnom kell a balkáni életérzést. 😉

Marcus, Regina, a Háromkirályok, a szép ismeretlen halott a szabad lányok sárga szalagjával a hajában – melyről hamar kiderül, hogy nem az aminek látszik, csak egy női szem szükséges – története kitöltötte a napomat. S csak néha akadtam fenn, hogy 1. miért nincs egy térkép mellékelve 2. így, ebben a formában ez a szóhasználat kissé XXI. századi, bár tudom én, hogy beszélt egy hóhér az Úr 1464. évében fürdőházi kedvesével? (Nem tudom.) 3. Egy picit túlzásnak tartottam a befejezést, pontosabban a gyilkos-felbujtó személyét, tekintve, hogy valós történelmi személy. A történet értékéből nem von le, de a mai fake news világban a végén még tényként szervesül… Ezek apróságok. Lekötött ez a fénykorát élő Budán játszódó reneszánsz krimi az első betűtől az utolsóig. Alapos kutatás alapján, mégis könnyű kézzel írt regény rengeteg információmorzsával a korra vonatkozóan, kifejezetten tetszett a pajzán versek beillesztése a történetbe. Marcus, a hóhér, több mint Isten pallosa, gyógyító, művészi érzékkel és hajlammal nehéz lenne nem kedvelni, okos és szép ‘menyasszonyával’ együtt, a bolond(nak tartott) Mistgraf und Kotkönig, az aszkéta segéd, a szálfatermetű rác testőr és persze Hentesről se feledkezzünk meg, akit az okos és szép szerető nem igazán kedvel, pedig hűsége és ereje őt is óvja. A csillagaim szerint ‘mentális nyugtalanságom’ csökkentésére kikapcsolódás és egy szórakoztató olvasmány javalt. Megtaláltam, kiolvastam, ajánlom.

Kedvenc mondatok:

“A valóságban mindenki bűnhődik, akár jó volt, akár rossz.” (235. o.)

“Tapsolnék, de nem tudok, Mester.” (275. o.)

Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye, Prae Kiadó 2022