aperire, ad-parire, Aperilis, Április

Nos… Akkor búcsúzzunk el ettől a hónaptól és üdvözöljük a kopogtató áprilist – nyissuk meg szívünket és tárjuk ki karunkat, elvégre Venusnak ajánlották. “Annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve »aprilis« volt. Ez a szó az »aperire«, »megnyitni« (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a »megnyitás«. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan „megnyitották” hivatalba lépésük napján, »Aperilis« vagy »Aprilis« elsején az esztendőt.”*

Intsünk búcsút ennek a márciusnak mely olyan volt amilyen és csöndben reménykedjetek, hogy az április nem lesz olyan amilyen – szólt az etruszk boszorkány dodonai kegyetlenséggel.

*in: Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek, [Bp.], Helikon, 1989