belebújva viselem

Belebújni, hordani, viselni. Egy mondás szerint a nők a papucsba belebújnak, az edzőcipőt hordják, a magassarkút viselik. Ha a papucs olyan, mint egykori kedvencem a képen alant, akkor?

Nem tudom, ki hogy van vele, én járok benne. Írhatnám, hogy már a(z ókori) görögök is, de nem lenne igaz. A hellének csak sarukat és szandálokat hordtak. Jobbára. Ha hihetünk a viselettörténészeknek, akkor a magassarkak először magasított talp formájában Óegyiptomban jelentek meg. Itt aztán hosszan el lehet azon vitatkozni, hogy férfiak, vagy nők viselték először, de erre sosem fog fény derülni. A falfestményeken mindkét nembeliek lábain ott az emelt talp. Néhány évszázaddal később Hellászban is megjelent a “magos sarok”. A vérmacsó társaság természetesen az Olümposz vengerkájára, a szép, könnyelmű, hihetetlenül szeszélyes,  az “ahhoz is felelőtlen, hogy rózsaszín és világoskék gaztetteit hibátlanul hajtsa végre” Aphrodité lábaira adta az első magasított talpat. Ez a görög-római világban a későbbiek során is így maradt. A magas talp az istennők, (fél)világi hölgyek és Thália papjainak viselete maradt. Tisztes hellén családanya, római mátriárka csakis szandálban lépett utcára. Szandálban, nem papucsban. Nyilvánosság előtt sosem viseltek papucsot. A szandálok nemes egyszerűsége és lapos talpa biztosíték volt az erényekre. Róma császárnéi aranytalpú szandálokat viseltek értékes kavicsokkal kirakva, de hát ők istenek asszonyai voltak. A magas sarkakat ők sem vállalták be – legalábbis nem nyilvánosan. Az aranykor végével kezdetét vette a facipő és a bocskor uralma, míg a keleti végeken feltűnt egy-két-három-sok lovas nép, melynek lóra született tagjai csizmát hordtak és a csizmán volt sarok. Ennek mérete bizonytalan, de megléte biztos, így könnyebb volt nyeregben maradni. Ha épp nem szőrén ülték meg a lovat. A nem épp köztisztaságáról híres középkornak nevezett századokban nemesvérű patríciusasszonyok és előkelő kurtizánok is előszeretettel viseltek magasított talpakat, hogy a piacra menet ne legyen merő mocsok a lábuk és szoknyájuk szegélye. Ilyen praktikusnak indult viselet volt a XV-XVII. században a velencei ökörpofa-tehéntalp (eredeti nevén: chopine). A kezdeti tíz centiméterből végül nyolcvan(80) cm lett. A súlyos parafahiányt (és több halálos balesetet) okozó viseletet végül betiltották.

Ezt az extrémnek joggal nevezhető cipőt váltotta fel a már majdnem tűsarkú. Egy királyné viselte először, kinek erkölcsei – meg nem erősített hírek szerint – olykor Róma császárnéit idézték. Eme kétesség valószínűleg csak segített az általa hordott cipők elterjedésében. Medici “egy király felesége és három király anyja” Katalin apró termetét ellensúlyozandó adta fejét magassarkú viselésére.

Volt még néhány évszázad és furcsaság. Lehetne tekinteni Keletre(például a háremhölgyek viselte kapkapra, vagy a hinduk által preferált padukára), de ezek csak kitérők lennének. Azt azonban feltétlen meg kell említeni, hogy Medici Katalin cipői nemcsak a hölgyeket hódították meg, hanem az urakat is.Nem, még nem a fétisé válásról van szó. Pusztán csak arról, hogy nemes úr, különösen, ha az udvarban jelent meg, azt magassarkú cipellőben tette meg. XIV. Lajos korára a piros sarok töltötte be azt a szerepet, amit a XX-XXI. században Louboutin vörös lakk talpai.Az urak is előszeretettel viseltek magas sarkú cipőket még a XIX. században is, csokrokkal, szalagokkal, később csatokkal; hogy aztán átadják végleg a lányoknak, asszonyoknak. Akik hordják, viselik, belebújnak. Ki ezért, ki azért. Sokan közülük Medici Katalinhoz hasonlóan egyszerűen magasság emelésre használnák, elfelejtve, hogy ettől magasabbak nem lesznek. Tipegnek a platform talpakon tűsarkakkal, ami nem nyújtja alakjukat. Épp ellenkezőleg, azt emeli ki milyen picik. Aki megbántva érzi magát ettől, sajnálom, de ez tény. A platform talp alapvetően… nos igen, a fejemhez lehet vágni, hogy “királynői” magasságom miatt nincs erre szükségem. Talán így van. De ha lenne, akkor is úgy gondolnám, mint ahogy gondolom, hogy két (azaz kettő) centinél nagyobb talpmagasítástól az ember lánya nem királynőnek, hanem bohócnak, rosszabb esetben szabad lánynak néz ki. A sarok az más kérdés. A tűsarkúról sokan sok mindent leírtak már. Hogy rossz, mert egészségtelen, megnyomorítja a lábat, természetellenes szögben tartva a lábfejet, etc. Minden bizonnyal így van. Ortopédiailag. Azt csak halkan jegyzem meg, saját tapasztalatból és nem klinikai vizsgálatokból, hogy amíg az ember lánya nem küzd (nagyobb) súlyfelesleggel, addig a magas/tűsarok viselése sem okoz problémát a lábának. Magassarkút hordani jó. Hogy miért? Nos… nem tudom. (: A nekem feltett kérdések leggyakoribbja, “hogy tudsz benne járni?” Mit lehet erre mondani? Így. Ahogy nap mint nap. Szeretem, mert szép, mert nőies, mert illik hozzám; pont úgy, mint amikor nyáron földet seprő ruhában antik hippi istennő vagyok lapos papucsban olykor. Átlag sarok magasságom nyolc cm. Ebben biztonsággal és gyorsan lehet mozogni, kivéve a régi típusú mozgólépcsőkön, amelyekbe rendszeresen beakadok minden elővigyázatosságom ellenére. 12-13 cm-ig ajánlom viselését. Ennél magasabb sarkakon csak botladozni lehet. Ezen a platform sem segít, sőt. De erről már írtam fent. Egyes vélemények szerint mivel magassarkút csak egyenes derékkal lehet biztonsággal viselni, ez így van; testtartás javításra is alkalmas. A léleknek jót tesz, mint azt a (cipő)tervező Terry De Havilland állítja. Ez kérdéses egy kissé, mert a tűsarkas nőknek elég sok előítélettel kell megküzdeniük, legyen ez akár pozitív, akár negatív. Akárcsak a vörös nőknek (de erről majd egy másik bejegyzésben).

(2015. május 3., HÖRÖM)

Képjegyzék: a chopine eredetileg itt. Medici Katalin és cipellője innen. A külön forrással nem jelölt képeken a szerző lábai és cipői szerepelnek.