A bejegyzésben csak ab ovo, igazi, eredeti, hamisítatlan, istentől – természetanyától – génektől vörösről lesz szó. A festett vörös ugyanis nem vörös. A poszt szerzőjének fixa ideája, hogy a vörös hajfestékeket be kellene tiltani. Eme vehemencia oka, hogy a szerzőnő nem született feleség, hanem született vörös és mint ilyen személyes sértésnek érzi a festett vörösséget. Ezt az a belső meggyőződés táplálja, hogy mindenki azzal sáfárkodjon amije van és ne próbáljon másnak látszani, mint ami. Vagy ha már igen, akkor ne vörösnek. Ez természetesen nem általános álláspont csak a szerzőé.
A statisztikák szerint az emberiségnek mindössze két százaléka festetlen vörös. Kontinensnyi eloszlását tekintve Európában a leggyakoribb. Itt lelhető fel két olyan terület, ahol 10-16 százalék között mozog a vörös hajszínnel születők aránya. E két pont egyike a Brit-szigetek, pontosabban Skócia és Írország. Kelet-Európában, Oroszországban, Moszkva és tágabb környéke a másik pont. Észak- Európa népességének 2-6 százaléka vörös hajú. Minél délebbre haladunk az arány egyre kisebb.
A vörös hajszín alapvetően az MC1R – a haj -és bőrszín gén módosulása a felelős, de néhány éve bővült a lista és összesen nyolc gént tartanak nyilván, mely közrejátszik a vörös haj kialakulásában. Mindegyiket recesszív génként tartja nyilván a tudomány: a hordozók ötven százalékban adják tovább gyermekeiknek, de megnyilvánulni csak akkor fog, ha sejtjeink egy apai és egy anyai példányában is jelen van. Viszont még két vörös hajú szülő esetén is csak 25 százalék az esélye a vörös hajú utódnak.
A vörös szín szimbolikája összetett és ambivalens. A vörös a vérrel való asszociáció miatt egyszerre az élet és a halál színe. Eredetileg azok a dolgok vörösek, amelyek vértől szennyezettek, vértől piroslanak, azaz véresek – veresek. Jelképezi az életet és halált ezért baj elhárító, védelmező színként alkalmazták- alkalmazzák ma is.
Tilt, fegyelmez és figyelmez. Megálljt parancsol, veszélyre figyelmeztet, helyes viselkedésre hív fel. Egyben kiemel, hangsúlyoz, jelentőséget ad. Piros a lap, ha gáncsoltál, de piros betűs az ünnep és a piros a pont is, ha jól feleltél – még akkor is, ha mostanában a csillagos kék elefánt dívik. A hatalom színe a vörös egy árnyalata, a bíbor.
A tűz, mely éltet és pusztít szintén vörös. Hozzáköthető a melegség, a szerelem, a szenvedély, de mindezek ellentéte is. A nemiség, a bujaság, a bordélyok vörös lámpái, a harsogó színekbe, különösen vörösbe -bordóba öltöztetett, vagy épp kötelezően vörös parókát és/vagy vörösre festett hajat viselő szabad lányok – a középkori Franciaországban a kurtizánoknak kötelező volt a vörös hajszín – szexuális túlfűtöttségüket hangsúlyozandó. A düh, a harag is vörös: leszállt a vörös köd szemem elé; elöntötte a vörös köd az agyamat.
Vörös a pokol, az ördög és a haj is. Pontosabban akinek vörös a haja, az nyilván ördögtől való, de minimum a sátán cimborája. Vagy viking, kelta, keleti szláv, de ezek mind eleven ördögök. Itt el is érkeztünk a vörös hajúakat évezredek óta sújtó diszkriminációhoz. A vörös haj viselőiről nagyjából annyi tény mondható el, amit a bevezetőben leírtam a génekről és az előfordulási arányról. Nincsenek tények, csak tévhitek. Azok viszont tartósak, erősek, őrzi őket a megfoghatatlan kulturális és genetikus emlékezet. Különösen a természetes vörös hajú nőket bélyegzi meg. Mielőtt valaki felkiáltana, hogy már elmúlt a setét középkor! jelzem, téved. Bizonyos férfiakra a vörös haj hat mint a mágnes. Ezzel nem lenne semmi probléma. A gond mindig ott kezdődik, amit feltételeznek az ember lányáról, csak mert vörös.
A klasszikusan vörös hajú nők, akiknek porcelán fehér bőrük, világos vörös a hajuk és égkék a szemük, kedvezőbb helyzetben vannak, mert (látszólagos) törékenységük egyfajta védelmet jelent. Ők azok, akiket a Madonna gén miatt légiesnek, ártatlannak, gyengének, védelemre szorulónak vélnek. Jobb esetben. Rosszabb esetben jégkirálynőnek, aki alatt csak meg kell gyújtani a tüzet és mindjárt buja démon lesz. Arról rendszerint megfeledkeznek, hogy nagyon nem mindegy ki akar tüzet rakni.. Erről azért is szeretnek megfeledkezni, mert Európában és a Közel -Keleten a vörös haj évezredek óta a legősibb foglalkozást űző hölgyek megkülönböztető jegye (lásd fent).
Ennek oka igen egyszerű: a barbár északi, nyugati – germán és kelta – vidékekről behurcolt rablányok szőkék és vörösek voltak. Feldobandó a kínálatot és a forgalmat; ezek a világos bőrű és hajú teremtések képviselték az egzotikumot a Mediterráneumban. Még a szőkeséghez mindig tapadt valami angyali, addig a vörös egyértelműen a pokol színe, a sötét oldala. Ne feledjük az ógörög népi hitvilágban a vöröshajúak (elsősorban a nők) haláluk után vámpírszerű lényé változnak.
A vörös lányok tüzesek, vadócok… hát persze. Megnézném azt a barbár hazájában független, szabad asszonyt, akit bedugnak egy helyőrségi bordélyba és nem karmolja ki a szemét a centuriónak, vagy nem átkozza meg. A másik igen gyakori vád a boszorkányság. Bár ez inkább csak a sötétség korával vált általánossá. Vörösnek lenni sokáig egyet jelentett a határon levéssel, a majdnem törvényenkívüliséggel.
Készítettem egy reprezentatívnak nem nevezhető felmérést tágabb ismerősi körömben, hogy mit gondolnak a vörös hajról, a vörös hajú nőkről. Kértem, hogy tekintsenek el tőlem (és aki ismerte az édesanyámat és/vagy a keresztanyámat attól is, családomban ‘túlteng’ a vörös gén, anya és keresztanyu is vörös volt) csak azokat a jelzőket, típusokat mondják, amik általában jutnak eszükbe a vörösségről. Nem lepett meg az eredmény, mert épp azt hozta amit saját magammal kapcsolatban boldogult úrilány koromban megtapasztaltam. Íme:
A titokzatos és a démoni a leggyakoribb jelző. Vehemens, túlérzékeny, hisztérika, túlfűtött, szenvedélyes, temperamentumos, vadóc, őszinte a sorrend. Emellett makacs, önfejű, vad elképzelései vannak (a tiltsák be a vörös hajfestéket nyilván ebbe a kategóriába tartozik 😀 ). Kemény, de egyben lágy. Adakozó természet, tudja mi kell a férfinak és azt meg is adja, könnyen kapható akár egy éjszakára is. Szent lelki kurva.
Összevetettem az itt-ott fellelhető és keringő legendákkal, tipológiával. Az egy éjszaka, a szexualitás minden leírásban szerepet kap. A vörös nő az nyíltan szexuális kapcsolatot keres. Buja, az őrület maga! Ha nagyok a keblei, teljesen a kéjre épül a természete. Ha szeplős is, fergeteges ígéret egy vele töltött éjszaka. Vezető jelzők között szerepel a démoni, porcelán fehér, boszorkány, vagy annak mondott. Akaratos, tűzön-vízen át véghez viszi amit eltervez. Uhum…
Az alábbi mondat ősforrását pedig szívesen várom, mert szinte mindenhol szerepelt. Vagy ebben a formájában, vagy ha vette magának a szerző a fáradtságot, akkor némileg másként:
“A pokol színe is a vörös, így nem véletlen, hogy a vörös hajú nőkre többnyire jellemző is.“
Most már csak az érdekelne, hogy mi? A vörös szín, vagy hogy a vörös nő maga a pokol? Ilyenkor leszek pont olyan, mint az általam megtestesített archetípus:
“A vastag szálú, mélyvörös hajú nők arcán ritkán látni az ellágyulás jeleit. Ennek ellenére mégsem lennének jó pókerjátékosok, mert ha indulatossá válnak, szemeik villámokat szórnak, és szinte ölni tudnának nézésükkel. Akkor érzékelhetők igazán azok a démoni erők, melyeket képesek magukban generálni.”
Aki már látta e sorok íróját haragvó istennő szemeivel az többet le nem írna ilyeneket. 😉
A végére milyen volt vörösségem, nem tudom már avagy szeplőim az ötven faktor és a kalap alatt vannak. Az alábbi képen ízelítő vörösségem száz árnyalatából, melyet az elmúlt évtizedekben produkáltam minden mesterséges beavatkozás nélkül. A hajszín változik, sok tényező befolyásolja még egy cikluson belül is hát még egy évben-életben. Velem ellentétben a nők nagy része tizenéves kora óta nem látta az eredeti hajszínét, ezért folyamatosan kötelességének érzi megjegyezni, hogy most már biztos festettél. (Nem.) Születésem óta sötétedik a hajam, két kisebb képen látható milyen világos volt valaha: az egyiken kb. hat, a nagy hármas képen, a szép szőke mellett, huszonöt éves vagyok. A kedvencem a balfelső sarokban lévő kép, ott harminchárom múltam és ma már csak álmodom róla, hogy ez a Kinga voltam. Az elmúlt 6-8 évben nagyon felgyorsult a sötétedés folyamata, inkább őszülnék – őszülök is, a halántékomon erősen, de a tisztes őszes halánték csak férfi verzióban létezik -, de amikor tavaly egy szépnek nem nevezhető novemberi szerdán elhangzott az, hogy ‘barna, nem?’ az felért egy tőrdöféssel(: Apropó! Őszülés. A vöröshajúak lassabban őszülnek, először inkább szőkülnek – világosodik a hajuk – és általában soha nem lesznek teljesen őszek. A szeplők? – kérdezhetitek. Vannak, nem is kevesen, de én szeretem őket. Az arcomon azért nem látszanak, csak nagyon közelről, mert az első mondatban említett ötven faktor és kalap alatt vannak. Nem csak a két századdal ezelőtti énem miatt hordok olykor kalapot. Így is túl sok “pötty” (nem szeplő, jobb híján nevezzük pöttynek) van rajtam, melyek amilyen gyorsan alakulnak ki olyan lassan és nehezen tűnnek el, ha eltűnnek egyáltalán.
(A szöveg őseredetije 2013. szeptemberében íródott. Leporoltam, frissítettem, fényképeimmel bővítettem.)
voltak napok - vannak napok 