A hübrisz eredetileg túlkapás, áthágás, más szférájába behatolás; az önhittségig terjedő büszkeség. Az ember mértéktelen és bűnös önteltsége, mely elvakultságában (até) túlteszi magát az istenség által megszabott korlátokon. Elfeledkezik az istenek elsőbbségéről, magát gondolja mindenhatónak. Ezzel kihívja maga ellen az istenek haragját. Até a vak ostobaság, elvakultság, mely képtelenné tesz rá, hogy észrevegyük a nyilvánvalót (tényeket) és elfogadjuk. Ámításba vonja az észt, megakadályozza a tisztánlátásban, miközben a vesztébe küldi. A nemezis a végzet, amely szükségszerűen bekövetkezik, amikor az istenek a – jobb sorsra érdemes – hős(nő)t önhittsége és ostobasága miatt megbüntetik. Minden bűn kezdete a gőg…
– A kevélység a bűnök eredete és királynője – ahogy Szent Ágoston és vele Aquinói Szent Tamás is mondotta. Ezt mind tudom, Alexandr. Akar még valamit?
– Igen. Ha tudja, gondolkodjon el rajta. És ne nézzen így.
– Így?
– Tudja jól, hogy értem.
voltak napok - vannak napok 