1895 október közepén Agram városa zászlódíszbe öltözött. Zengett -zúgott a Živio hrvatski kralj Franjo Josip I.!*
Ahogy a Vasárnapi Újság írta: “Zágrábban nagy az öröm. … Az ünnepies fogadásra hónapok óta az egész város minden egyes lakosa serényen készül.” Volt is minek örülni. A sűrűn megsüvegelt Franjo Josip több mint két évtizede nem járt a horvát fővárosban. Hanyagolva kedves kroátjait. Az uralkodói látogatás október 14-16. között zajlott. Horvátország mindig is érzékeny pontja volt a magyar politikának. A kiegyezést követően még inkább azzá vált.
Ferenc József magyar földre lép Horvátországban is. Ez ne csak politikai és szimbolikus értelemben, hanem ténylegesen is így legyen Rákos mezejéről hozattak földet-homokot és ezt szórták le a pályaudvaron. Erre a magyar földre terítették a szőnyeget, melyre a felséges király lépett. Sértő gesztusokért akkor sem kellett a szomszédba mennünk. Ha van olaj a tűzre, akkor ez az volt. Khuen – Héderváry Károly ekkor már évtizede gyakorolta “áldásos” báni tevékenységét. A magyar állameszme, a magyar nyelv és szimbólumok megszilárdítása és terjesztése nem volt más mint erőszakos magyarosítás. Így jött el az októberi királyi látogatás és vele október 16. Ahogy már Csehov is megírta, ha (ezer)egy zászló lóg a városban az első napon az a harmadikon…
A jogpárti politikus Josip Frank fiai tüntetést szerveztek. A Jelačić téren összegyűlt egyetemi ifjúság a zágrábi diákság 1848-as lobogója elé dobta a magyar trikolórt. Felharsant a Slava Jalačiću! és az Abzug Mađari!** Majd előkerült a spiritusz és égett a zászló, mint a rongy. Stjepan Radić – a későbbi parasztpárti politikus, ekkor még joghallgató – is részt vett a tüntetésen. Pályájának erre a szakaszára visszaemlékezve azt írta, hogy azért használtak spirituszt, mert az nem olyan büdös amikor ég és így kevéssé gyalázza a lobogót.***
A helyszínen huszonnégy diákot tartoztattak le, végül negyvennyolcan vonultak börtönbe. A zászlóégetőket ünnepelte az egész ország, a börtönparancsnok kellő tisztelettel viseltetett irántuk. Kiérdemelték, hogy manapság a soviniszta pártok emlegessék őket ne zaboravimo naše heroje**** a horvát; illetve hőzöngők címke alatt a magyar oldalon. Radikális tettük, ha csak ideiglenesen is, egységbe kovácsolta a horvát ellenzéki pártokat. Megtéve ezzel az első lépést 1903 felé. Ideig óráig békejobbot nyújtott egymásnak a horvát és a szerb politikai elit is.
I. Ferenc József említést sem tett e kis intermezzóról. A zágrábi látogatás a végéhez közeledett. Egyetlen apróság hiányzott a befejezéshez. A királyi kézjegy elhelyezése az 1895. évi XLII. törvénycikken. Az izraelita vallásról így szentesített és 1895. november 2-án életbe lépő törvény kimondta, hogy “az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilvánittatik” és az 1868. évi LIII. törvény rendelkezései az izraelita vallásúakra is vonatkoznak. Ezzel befejeződött a zsidó vallás emancipációja Magyarországon.
*Éljen a horvát király I. Ferenc József!
**Dicsőség Jelačićnak! Abcug magyarok!
*** Moj politički životopis… in Politički spisi govori i dokumenti Zagreb 1995, idézi Sokcsevits Dénes: Horvátország a 7. századtól napjainkig Mundus Novus Könyvek Budapest 2011, 414. o.
**** ne feledjük hőseinket
voltak napok - vannak napok 