Fagyláros, vagy karácsony hava az álom ideje. A polgári naptárakban csak december néven emlegetett hónap, nevében a tizedik sorrendben a tizenkettedik, utolsó hónapja a Gergely naptár szerint számolt évnek. Vörösborral, punccsal, vaníliával, fűszerekkel, süteménnyel, meglepetésekkel, csodákkal, álommal, varázzsal és bűbájjal. Utóbbi kettőtől óvnék mindenkit. A végén Athéné beleszeret Oziriszbe, Niké Jézusba. Felborul az ambróziával teli kehely és az isteni rend. Aztán “majd ex machina beavatkozik valamelyik deus; szláv, görög, vagy keresztény és mind mossa kezeit.”*
Őseink ennek ellenére szerették kísérteni a sorsot, vagy épp ellenkezőleg megtettek mindent, hogy Ananké kerülje el őket. Ez ma már kideríthetetlen. Mindenesetre december bővelkedik jeles napokban, szokásokban, babonákban, varázslásokban. Ezekből kötöttem egy csokrot össze.
December elseje van még nem késő jónak lenni, hogy kicsit javítsunk a renoménkon a piros/lila klepetusban érkező idős(ödő) úr december hatodiki jelenése előtt. Kazinczy Svat- Nikoláról, Arany garázda tél apóról ír és a miklósolásnak nem sok köze van a Mikuláshoz. Kinek alakjában a szent myrai Miklós püspöktől a jó öreg Odinon át a kaporszakallú és hű teremtménye is összeolvad. A mindig mindenhol ott lévő szlávok sem maradhatnak ki ebből a jeles napból:
A Mikulás szavunk cseh eredetű. Az ablakba, cipőbe tett ajándék leginkább osztrák származású, de az ajándékozásnak vannak magyar paraszti hagyományai is. Főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén: a diákok középkori aprószentek napi „püspökválasztási” játékából ered a Mikulás-járásnak az a formája, amikor Miklós püspök kíséretével együtt betér lakóházakba, a gyerekeket vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal feddi meg őket.“A Mikulás.A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!”**
Az ember ki sem heveri a korbáccsal hadonászó ördögfiókokat máris egy boszorkányba botlik. Alig telik el egy hét és tizenharmadikát mutat a naptár. A tizenhármas baljós szám és csak az olyan rettenhetetlen fickók, mint például Francis Drake nem tartottak tőle. Valóban, Francis Drake nem félt péntek tizenháromtól. Már csak azért sem, mert 1577-ben, mikor másodszor is nekiindult meghódítani a világ tengereit, december 13-a keddre esett. FD 1577. december 13-án indult expedíciója mögé Fehér (Szent) Luc(i)a állt: Drake volt az első kapitány, aki visszatért Föld körüli útjáról – 1580. szeptember 26-án. December 13-án a Gergely-naptár szerint számolt évből még 18 nap van hátra. Fekete és Fehér, avagy a jóságos és a démonikus Luca évezredek óta vívja harcát a Fény és Setét képviseletében. A küzdelem eldöntetlen volta tartja egyensúlyban a földi létet. Többé-kevésbé. Luca napja “hagyományosan” bűbájos nap. Szent Lucia ünnepe volt a Gergely -féle naptárreformig az év legrövidebb napja. “Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” Ennek köszönhető, hogy Luca napja jövendőlésekkel terhes nap. A tél közepének tekintették. Démonikus Luca itt Közép- és/vagy Kelet-Európában volt igen népszerű. Horvátok, szlovének, szlovákok, osztrákok és mi magyarok részesítettük tiszteletben. Boszorkányok, varázslatok, bűbájoskodások napja és éjszakája. Sóhajtsd el vágyad, valaki csak meghallja…
Újabb hét és máris december 21-e van. A Fény és a Setét harcában az anya éjszakájával kezdetét veszi a Yuletide. Brighid lángjánál újjászületik a Tölgykirály legyőzve a Magyalkirályt. Néhány nap múlva a Dies Natalis Solis Invicti ünnepén a “napbaöltözött asszony”*** világra hozza a Kisdedet és a jászolnál három napkeleti bölcs is tiszteletét teszi csillagát követve. A Nyugat az Nyugat, a Kelet az Kelet; ex Oriente lux és ha feltámad a Kelet… A kör bezárul, az ünnepek összeérnek a hallé, töltött káposzta, bejgli szentháromságában. Ha ez zavaros és profán, akkor: december 21-22-én van a téli napforduló ideje/ünnepe. Az idén december 22-én északi féltekén ez a leghosszabb az éjszaka. Az Északi-sarkkörön a Nap középpontja a déli horizonton tartózkodik, anélkül, hogy feljebb emelkedne. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem kel fel. Ezután újjászületik a Nap és innentől “minden nap egy kakaslépéssel hosszabb”. Akit érdekel, hogy hol is ér össze a Yuletide a jászolban születettel és miért annyira kelta -germán a karácsony szimbolikája az majd akkortájt olvashat erről itt nálam. Aki a “bájgli” sütés közben kikapcsolódna kicsit és meglesné, hogy milyen volt anno egy görögkatolikus karácsonyvárás az is nézzen majd el erre. 🙂
A Yule/Saturnalia/Karácsony elteltével meg is érkeztünk az év végéhez. Itt az idén fogyó holdas lesz szilveszter éjszakája. Remek alkalom még egyszer utoljára mindenféle bűbáj gyakorlására. Férfi olvasóim figyelmébe ajánlom: december 31-én éjjel rázzanak meg egy almafát úgy, ahogy a világra jöttek. Ezzel biztosítva maguknak forró szerelmi kalandokat 2024-re. Szerelmesek első csókja mézes ajkakkal essék január elsején, hogy édes legyen az évük. További babonológiai tudnivalókra is számíthattok majd a szilveszteri -újévi készülődéshez . S hogy tudjátok, miben ébredtek, hova vezet december 31-e, be fogom mutatni Ianust a mélylatin istent és havát.
Röviden ennyi. Varázsos decembert! Időnként nézzetek vissza, hogy legyen olvasnivalótok a hosszú téli estékre. 🙂
*aki kitalálja, honnan idéztem – meglehetősen szabadon – az veregesse meg a vállát és legyen nagyon büszke magára
**Vasárnapi Ujság: Képek a hazai népéletből, Pest, deczember 3-án
***“… egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;/ A ki terhes vala, és akarván szülni, kiált vala, és kínlódik vala a szülésben” – in: Jelenések könyve 12, 1-2
voltak napok - vannak napok 