hatgyertyás koszorú

Előszó: Az idén volt 47 éve, hogy felmutattak a szentélyben, hogy mától e gyermek is leányod Atyám és keresztapám legnagyobb rémületére felemeltek a magasba. Tették mindezt a görögkatolikus hagyomány és szertartás szerint. Ha még kérdeznék és nyilvántartanák a világ e részén is, az szerepelne a vallása rovatban: görögkatolikus. Ezért a bejegyzésben gyakran fogok T/1-ben írni, de huszonkét éve, az apai nagymamám halála után, az utolsó szál is elszakadt ami még a görögkatolikus egyházhoz kötött. Nem hiszek a Mindenható Istenben és Egyszülött fiában, legalábbis nem úgy ahogy keresztényként illene-kellene, a 3in1 álcázott politeizmusában, legfőképp az anyaszentegyházban nem. A görögkatolikusság számomra nem a vallást jelenti. A kulturális identitásom része, az etnikai és kulturális hovatartozás jelzője, apai oldalon a felmenőim ismert ágai görögkatolikusok voltak és a nagycsaládom egy része ma is gyakorló görögkatolikus. Az én hitem az etruszk mosoly, ha ez kevés akkor szinkretista pogány boszorkány, vagy amit akartok(: 

Bizáncban pontosabban Bizánc nyugati végein* a héten a negyedik gyertyát gyújtjuk, de Rómában még csak az másodikat ezért a fősodorban ma reggelre lett téma és dömping a hogyan csendesedjünk, mert egyvérbőlvalókvagyunk, de azért annyira mégse, hogy tudják már csendes(ülő)ben, hiszen minden tisztes böjt és felkészülés negyvennapos.

“Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklezsia a maga böjtit.”** Ez a ‘görög ekklezsia’ mi lennénk és mondanom sem kell nem vagyunk görögök. Akkor kik vagyunk? Magyarország és a Kárpát-medence legnagyobb katolikus kisebbsége, vannak közöttünk magyarok, ruszinok, rutének, románok, szlovákok és ukránok. Hivatalos megnevezésünk bizánci rítusú katolikus – akárcsak a szír, az örmény, vagy a kopt egyház.

A papjaink, ha nem akarnak nagyobb egyházi karriert befutni, a felszentelésükig nősülhetnek, szakállat viselnek, templomaink úsznak az aranyozásban, padlótól a plafonig ikonosztáz van, folyton hajlongunk az ikonok előtt és még értetkőzünk (csókoljuk) is! A keresztet is hogy vetik! Oroszok ezek! Vagy hogy mondják, pravoszlávok! Nem, nem vagyunk azok. Utrenye és vecsernye van – ilyen szép ószláv szavaink vannak, meg ógörög mint az akathisztosz és a paraklisz -, a templomainkat gyakran az Istenszülőnek, vagy az Istenszülő köpenyének, elszenderülésének, etc. szenteljük és lehetetlen szenteket tartunk nyilván és nevezünk el róluk iskolákat, alapítványokat mint pl. Szent Pakhómiosz, Szent Bazil, vagy Szent Jozafát. Mindezek mellett sem vagyunk pravoszlávok/görögkeletiek/ortodoxok.

Akkor sem ha a görögkatolikust az ortodox (pravoszláv) szinonimájaként használják magukat művelt, tájékozott főnek vallók is. Nem vagyunk szinonima. Elfogadtuk Rómát mind egyházfőségben, mind tanaiban, de megőriztük dúsan és zengzetesen bizánci hagyományainkat. Az idén volt 377 éve, hogy aláírtuk az ungvári uniót.*** Valamelyik ősöm ott volt. Vagy később csatlakozott, hogy létrehozza ezt a tudathasadásos állapotot az ortodoxia felé. Így jár az aki ki van feszítve Kelet és Nyugat között, bár szabad léteznünk lehet hogy létünk mégis csak egy történelmi tévedés? Hogy mennyire az, két rövid személyes történet: 1. keresztfiaimat Róma jele alatt kereszteltük és (hála az égnek) nem voltunk-vagyunk egy katolikus mintacsalád, a plébános úr legnagyobb problémája mégis az volt, hogy a keresztanya (én) görögkatolikus (boszorkány 😉 ). 2. De magyar vagy? – kérdezte tőlem egy szlovén egyetem szlovén professzora aki láthatóan nem tudott mit kezdeni azzal, hogy valaki görögkatolikus. Mint ahogy a világ úgy általában nem tud mit kezdeni a többes identitással, azzal hogy valaki nem illik a dobozba és délszláv fiatalembert nem sokkoltam azzal, hogy képzelje valószínűleg szerb őseim is vannak, akik egyrészt elmagyarosodtak, másrészt görögkatolizáltak, tudniillik Bocskai hajdúi között szép számmal voltak szerb legények is. 

“A karácsonyt csak az első háborútól csináljuk a rómaiakkal egyszerre. Addig az orosz naptár szerint vízkeresztkor tartottuk. Ugy mondták, hogy a háboruba ellenségek voltunk, és azér reformálták meg, hogy ne úgy tartsuk, mint ők. Azelőtt mindég oroszul végezték az istentiszteletet.”****
Hogy pontosan miért is tért át a magyarországi görögkatolikus egyház a római karácsonyra, nem vállalkozom kideríteni. Az viszont tény, hogy 1916-ban*****, az első világégés idején, került liturgikus használatba a Gergely-naptár, mikor is csapataink harcban álltak II. Miklós birodalmával (is). Addig vízkereszt napjára esett a karácsony. Ezért sok helyen (kis)oroszok karácsonyának is nevezték január hatodikát. A római katolikus egyházi év az adventtel kezdődik, ellentétben a szeptember elsején induló görögkatolikus egyházi évvel. Maga az advent és a karácsonyt megelőző böjt is hosszabb. A várakozás ideje negyven napos akárcsak húsvét előtt. A karácsonyt megelező bűnbánati időszak az ún. kisböjt november 15-vel indul, azaz hat hetes. Az adventi koszorút hat gyertya díszíti.

Böjtöt valaha igen komolyan vették, de mára már erősen fellazult ennek szokása. Érdekességképp megjegyzendő, hogy az adventi vasárnapok kivételt képeztek a hústilalom alól, egyébként szigorúan tartózkodtak az állati eredetű termékektől. A legszigorúbb böjti nap karácsony viliája, december 24-e, volt. Egyes vidékeken teljes étkezési tilalom volt, máshol csak kenyeret “magába” és vizet vehettek magukhoz a hívők. Ellentétben a jószággal. Őket illett jól tartani ezen a napon, hogy jövő évre is bőség és áldás legyen a házon. Sok helyen bobajkát/bobájkát kaptak, sósat, vagy édeset; teheneknek járt a kiscipó. Hogy mi a bobájka? Kelt tésztából készült eledel. Miután megkelt a tészta, csíkokat kell sodorni belőle, majd kisebb darabokra felvágni. Ezután megsütni. A legtöbb helyen mák és méz kerül rá. Szenteste napján ezt kapták az állatok is. A kakasoknak borsos, fokhagymás verzióban tálalták, hogy erősek legyenek. A szentesti vacsora is lehet(ett) bobájka, vagy valamilyen más húsmentes étel és kalács. Húst a hagyomány szerint csak az éjféli mise után lehet(ett) enni. Ma már ezt is kevés görögkatolikus tartja meg ilyen szigorúan.

Többé-kevésbé élő tradíció a szentestei kóringyálás és betlehemezés; valamint a szolocsni. A szolocsni ószláv eredetű szó, név szerinti áldást jelent. Az ételszentelés során – ez, ha nem is olyan látványos, mint húsvétkor, de szokás karácsonykor is – a pap mond áldást a szenteltetőkre név szerint megemlítve őket. Karácsonykor, akárcsak húsvétkor, más köszönés járja. A Jó napot! helyett a Krisztus születik! – Dicsőítsétek! az illendő.

Itt jegyezném meg, hogy 24-én intézzétek úgy, hogy férfi érkezzen először a házhoz, mert asszony jövetele szerencsétlenséget jelent. A hazai görögkatolikus erősségben, Hajdúdorogon december 25-én zajlik a Szállást keres a Szent Család körmenet: “József megy elöl, és egy szamarat vezet, amelynek hátán Mária ül. Őket követik az angyalok, a három napkeleti bölcs, a pásztorok hada és persze, a hajdúdorogi hívek. A menet követi a Szent Családot, akik több útba eső háznál is megállnak a városban, hogy szállást kérjenek. „Áldott szent békesség szálljon ma e házra, a házban lakóknak apraja-nagyjára. A Szent család kér itt szíves bebocsátást, hozván mindnyájunkra örömteli áldást.”Az első állomás rendszerint a Városháza, az utolsó pedig a székesegyház, ahol befogadják a szállást kereső családot.”

Röviden ennyi. Akit érdekel itt talál egy összefoglalást a keleti rítusú katolikus keresztények adventjeiről. “Természetesen” a Bod Péter által említett görög eklézsia (értsd: görögkatolikus) a legortodoxabb a maga hat hetekjével.

A magam részéről mint lelkemben, hitemben etruszk mosolyú, annyit tennék hozzá, hogy bárki bármit is ünnepel, vagy nem ünnepel ezekben a napokban békés, áldott, varázsos ünnepe legyen!

*keleti rítusú katolikus egyházakban

**Bod Péter: Szent Heortokrates, 1761

***1646. április 24.

****Rohály Milósné nyilatkozata in: Petercsák Tivadar: Népszokások Filkeházán, 22. o., a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének Kiadványa, Debrecen, 1985 

*****1916. január 14-én, a bizánci (keleti) rítusú egyházak közül elsőként.

Hatgyertyás adventi koszorú innen.