tavaszváró

Február, február / a fakanál is bálba jár. 

Február valaha az év utolsó hónapja volt. A hagyomány szerint Róma első királya alkotta meg az első naptárat és nevezte el a hónapokat. Ebben a naptárban nem szerepelt sem január, sem február. Az év március elsejével kezdődött. Oka? Mezőgazdasági szempontból Saturnus uralma alá eső Bak és Vízöntő csillagképek hava érdektelen, holt idő. Mintha nem is létezne. Krisztus előtt hat-hétszáz évvel volt az első naptárreform Rómában, mikor is bekerült az új holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven e két hónap, de évkezdeti rangjukra még várniuk kellett néhány évszázadot mikor is február utolsóból másodiknak lépett elő. – erről bővebben Janusnál olvashattok.

Február neve, ha hihetünk a klasszikusok egy részének, a februm(tisztulás) ered. Aki a másik részre szavaz, az úgy véli, hogy a fabruare latin szó „annyit tészen, mint megszentelni, megtisztítani… Ez volt szentelve (a pogányoknál) Februárnak, a tisztaság istenasszonyának, akit tisztelnek a gyermekszülő asszonyok, hogy őket természeti tisztátalanságokból megszabadítaná.” Feltételezem, Iuno Februa (Engesztelő Iuno) járt a szerző fejében, mint a “tisztaság istenasszonya”. Február a fársáng és a böjt első hava. A húsvét előtti nagyböjt kezdete általában, mondhatni rendszerint, erre a hónapra esik. Ezért is nevezték eleink böjtelő havának. Időt ad a lázas, olykor fékevesztett mulatozásnak, mint a vajhagyó (görögkatolikusoknál), vagy esto mihi* – hivatalosan ötvenedvasárnapot (Quinquagesima) követő húshagyó kedden. Hogy a következő napon, hamvazószerdán, legyen kinek és miért kilépnie az ádámkapun. A templomból nagyböjt idejére kizártak ezen a kapun keresztül hagyták el az Isten házát. A kapu elnevezése onnan ered, hogy a rajta szereplő képek a Paradicsomból való kiűzetést, és/vagy a végítéletet ábrázolták. Később csak a vezeklők képviselőit, végül már csak egy meghatalmazottjukat küldték ki a templomból, akit Ádámnak neveztek. Ez a szép szokás a legtöbb helyen a XIII-XIV. század táján eltűnt.

Jeles ünnepek sora esik erre a hónapra. Első napja Szent Trifon vértanú ünnepe. Februárius tele van időjósló napokkal. Zsuzsanna és Mátyás mellett ismertebb a hónap második napja, a mackós időjóslásról híres világi körökben. A keresztény hívők számára Gyertyaszentelő Boldogasszony a nap neve. Krisztus bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.**

Harmadik napja Szent Balázsé, a negyedik Szent Veronikáé és még hosszan sorolhatnám. Akiket feltétlen meg kell említenünk az Cirill és Metód. A jeles testvérpár amellett, hogy egy ábécének adott életet és nevet, Európa védőszentjeinek szerepét is betölti. A sokak által nem kedvelt február 14-én van ünnepük.

Február, február…

Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.

Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!

Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember***

Február, február… Miért tavaszváró, ha februárról szól? Jobb cím nem jutott eszembe. (: Nem vagyok összhangban az időjárással. Vágyom feküdni a földön. Csillagokat nézni, mikor már nem ilyen hidegen ragyognak. Fűben, fák lombjai alatt elmélkedni egy pohár bor mellett. Meztéllábas papucsos időt akarok! – toppantott Kingánia Pannóniába szakadt hercegnője összecsapva legyezőjét és e posztot.

*Esto mihi in Deum protectorem… Zsolt 30,3-4

**“A római katolikus vallás Gyertyaszentelő Boldogasszony néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.”

***Tóth Árpád: Februárius