Šibačka, avagy az korbácsolásról

A sibálás, vesszőzés, villőzés, korbácsolás is szerves része (volt egykoron) a húsvéti hagyományainknak. Nincs köze Krisztus megkorbácsoltatásához, az ún. termékenységvarázsló és katartikus tradíciókhoz viszont annál több. A katartikus, más néven tisztító jellegű rítusokban a víz, tűz, füst, vessző, zöld ág kap főszerepet. Húsvétkor leginkább a víz és a vessző. A víz tisztító, gyógyító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a vízzel kapcsolatos cselekményeknek. A húsvéti locsolás ennek az ősi rítusnak keresztényiesített formája. Az egyházi magyarázat szerint részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Mielőtt leöntötték volna ezzel a magyarázattal, egyszerű egészségmegőrző és a lányok/asszonyok termékenységét biztosító szertartás volt. „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!” avagy
Szépen kérem az anyját
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?

Húsvét hétfő ismeretes nevei, mint vízbevető, vízbehányó hétfő is erre utalnak.

A címben említett vesszőzés is hasonló célt szolgál(t). A vessző, vagy zöld ág a tavaszi népszokásokban a megújuló természet jelképeként szerepel és elsősorban az emberek egészség-és termékenységvarázslására irányul – a téliekben a jószág és a termés elsőbbséget élvez. A vessző lehet egyszerű ág, többnyire fűzfavessző, vagy több vesszőből képzett nyaláb, melyet sok helyütt korbáccsá fontak/ják össze. E tavaszi rituálé nem büntetés, hanem a szépség kiteljesedését és a termékenységet célozza. Nem feltétlen várták meg vele a húsvét hétfőt, egyes vidékeken virágvasárnapi szokás (volt) a villőzés. Ilyenkor a lányok járták körbe a falut azzal a kérdéssel, hogy „Van magoknak virágvasárnapjok?” Nem-et ritkán kaptak válaszként. Igen után énekeltek, ablakhoz emeltek a zöld ágakat, melyeket vidékeként eltérően hol szalaggal, hol tojással, hol mindkettővel díszítettek. A performance után a gazdasszony kijött és egyesével végigsuhintott a lyányokon az általuk hozott ágakról letört hajtással: Mind menjetek fírhöz! kiáltással. Húsvét hétfői sibáláskor a lányok hátán csapnak végig, merészebb legények a combokat veszik célba, hogy a lányok szépek, frissek, üdék legyenek. Ilyen és ehhez hasonló versikék kíséretében:

Sidiridi jó légy,
Friss légy,
Keléses ne légy,
Ha valahová küldenek, fuss!
A lábaid jó futók legyenek (lábára üt)
Kezeid jó mosogatók legyenek (kezére üt)
A fejed ne fájjon (fejére üt)
Sidiridi váltsd ki magadat!

A váltsd ki magadat! az ide a tojást! irodalmi verziója. Ha lányt sibálnak, akkor hozzáteszik, hogy “Minél előbb menyasszony légy!” Ha asszonyt, akkor korától függően, vagy sok csibét, vagy örömanyaságot kívánnak neki esztendőre telve. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a korbácsolás visszajár. Ismeretes szokás, elsősorban a Felvidéken, hogy a locsolkodó legényeket a lányok megvesszőzik. Ezt nevezik suprikálásnak. E nemes hagyománnyal csak egyetérteni tudok, átvételét javaslom. Minden legény korbácsot érdemel.

Suprikálás, avagy korbácsolás