Franztól Josephig, Ferenctől Joszipig

“Ha visszagondoltam a legelső arcképre, amelyet azon a falon láttam, úgy is összefoglalhattam volna életem történetét: Franztól Josephig, Ferenctől Joszipig.”* 

Martin Crusich – Fulvio Tomizza A Jobbik élet c. regényének elbeszélője – gondol így életére, szülőfaluja, Radovani (ma Horvátország, Isztria megye) kocsmájában üldögélve mint az egyszeri ungvári bácsi a magyar viccben. Csak ez a vicc Ungváron is és Radovaniban is a kőkemény valóság. Mesélőnk ritkán hagyta el egyházközségét, hosszú életében mégis három államalakulat állampolgára volt (Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Jugoszlávia). Élete Ferenc József monarchiájában kezdődött és Joszip Broz Tito Jugoszláviájában ért véget. Egy olyan vidék lakóinak élete története elevenedik meg a lapokon, “ahol az egyik fél mindig csak a másiknak a sérelmére győzedelmeskedhet.”** és amely hosszú történelme alatt egyszer került be a krónikákba, három teljes sorban: “számos elhanyagolt parasztház található benne, amelyek megkövetelik a maguk szláv nyelvű papját, és nyolcvan dukátot tesz ki az ott behajtható párbér.”*** 

Ennek a makacs, szláv nyelvű papot követelő tíz falut magába foglaló egyházközségnek életét olvashatjuk barba Martin elbeszélésében. Generációk születnek, mennek el, nagymúltú és nevű családok szegényednek el, halnak ki, ‘szláv’, olasz, majd horvát plébánosok jönnek-mennek, kitör és véget ér két világégés, államformák és államhatalmak váltják egymást míg végül nem Isten és a bor, hanem csak a sekrestyés marad – Martin családjában generációk óta az elsőszülött fiú lesz a sekrestyés. Ez a hagyomány – spoiler – vele ér véget, egyetlen gyermeke Antonio a II. világháborúban életét veszti a ‘nási’ (mieink) oldalán. ‘Egyszerű’ történet ez, szegénységről, kilátástalanságról, kiszolgáltatottságról, olykor gyűlöletről, magunkra maradásról, öregségről, magányról, néhol anekdotikus, máskor erősen szociografikus, bárhol játszódhatna; Közép-Kelet-Európa bármely peremvidékén, akár három, akár harminchárom sorban szerepel a krónikákban. Bárhol ahol a XX. század folyamán “hát megint állt a háborúság, eldöntendő, hogy olaszok vagyunk vagy szlávok, holott nem voltunk mink sem az egyik, sem a másik, hanem afféle keverékfajta, fattyúnép”.**** 

Az elején majdnem letettem – írója nem fukarkodott a barokk körmondatokkal és olybá tűnt, hogy egy-egy mondatnak nincs, vagy elejének ellentmondó értelme van. Ez később is elő-előfordul, valószínűleg a lektor figyelme lanyhult – a mai könyvkiadásból visszanézve egészen hihetetlen, hogy volt lektora a szövegnek és a fordító mellett ő is fel van tüntetve. Az első tizenöt oldalt egy-két nap szünet után újraolvastam és onnan már behúzott magához a történet. Talán, mert idegenül is olyan ismerős. 

A szerző, Fulvio Tomizza 1935-ben született az akkor az Olasz királysághoz tartozó Giurizzani di Materadaban (ma Juricani, Horvátország). Gimnáziumba Capodistriában járt (ma Koper, Szlovénia) akkor ideiglenesen, a B zóna részeként, Jugoszlávia. Egyetemi tanulmányait Belgrádban kezdte meg, majd miután szülőfaluja és tágabb pátriája Isztria végleg a B zóna maradt 1954-ben, az ígért szabad állam helyett, – a terület sorsára harminc évvel a II. világháború vége után, 1975-ben az osimói egyezményben került véglegesnek szánt pont, amit majd Jugoszlávia szétesése nyit újra – Triesztbe (akkor és most is Olaszország) költözött. A “trieszti írók” neves körének tagja lett már első regénye megjelenésével (Materada, 1960), számos regénye és novellája játszódik a városban, illetve szülőföldjén Isztrián, melynek természetes központja volt és maradt Trieszt. 

Nem élte meg, hogy Isztria, ha két részletben is, de visszatérhetett Európába (Szlovénia 2004-ben, Horvátország 2013-ban lett tagja az EU-nak, Schengennek előbbi 2007, Horvátország 2023 óta része), 1999-ben hunyt el Triesztben, szülőfalujában temették el. Magyarul ez az egy regénye olvasható.

Fulvio Tomizza: A jobbik élet ford.: Zentai Éva, Magvető Kiadó, 1982

*Fulvio Tomizza: A jobbik élet 330. o. ford.: Zentai Éva, Magvető Kiadó, 1982

**85. o. 

***370. o. 

****284. o.