Korábbi blogjaimban érdeklődéseim mindegyike teret kapott. Lett légyen szó történelemről, történelem és irodalom összeéréséről, egyház(ak)ról, vallásról, építészetről, gasztronómiáról -különös tekintettel a lekvárokra -, történelmi boszorkányságról, ezoteriáról, lélektépésről, etc. Itt sincs és nem is lesz másként, de ebben az önmutogatós áradatban elenyésző kisebbségben vannak a délszláv, horvát, tematikájú írások. Pedig valaha... Mindez arról jutott az eszembe, … Bővebben: Hogyan lett a trójai falóból üvegló?
Szerző: Kinga
Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára…*
... Úgy kívánja a pócsi Mária,Maradjak meg magamhoz érdemesnek... ... Egy Mária, még hogyha pócsi is,Pogányokkal is tudhat jól beszélni.** Máriapócs ma a magyarországi Mária-zarándoklatok kiemelkedő helyszíne. A honi és külhoni görögkatolikusság egyik jelentős búcsújáró helye, nemzeti kegyhely. 2003 óta tagja az Európai Máriás hálónak. Az Európai Máriás Hálóhoz minden országból egyetlen kegyhely tartozhat(na). Azonban r.kath lobbi nem bírta elviselni, … Bővebben: Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára…*
a nő, aki a dekoltázsa volt*
Nem vagyok híve a híres (nagy)asszonyoknak tulajdonított bonmotoknak, de mélyen egyetértek és többé-kevésbé még tartom is magam a Mademoiselle Chanelnak tulajdonított mondáshoz: Nem szeretem a zárt felsőket – amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám. Mint a bevezetőből kikövetkeztethető mai bejegyzésemben a (női) mellet járom körbe. A mell az emlősök –beleértve az ember– törzsének felső hasi … Bővebben: a nő, aki a dekoltázsa volt*
a nő, ha vörös
A bejegyzésben csak ab ovo, igazi, eredeti, hamisítatlan, istentől - természetanyától - génektől vörösről lesz szó. A festett vörös ugyanis nem vörös. A poszt szerzőjének fixa ideája, hogy a vörös hajfestékeket be kellene tiltani. Eme vehemencia oka, hogy a szerzőnő nem született feleség, hanem született vörös és mint ilyen személyes sértésnek érzi a festett vörösséget. … Bővebben: a nő, ha vörös
Magdalai Mária, liliomos (bűnbánó) Magdolna napja
Magdalai Mária, liliomos (bűnbánó) Magdolna napja van, július 22-e. A szűzi tisztaság hófehér virágát adta a hagyomány a leghíresebb szent kurva kezébe. Bár sem a porné(prostituált), sem a felavatott parázna nő(~szakrális kurtizán) nem szerepel nevével összefüggésben az evangéliumok lapjain. Mária Magdolna személye nem egyértelmű, mint ahogy a liliom szimbolikája is összetettebb, mint a hószín ártatlanság. Ha eltekintünk … Bővebben: Magdalai Mária, liliomos (bűnbánó) Magdolna napja
Szent Margit eljövetele
Először március elején lógtam be az Úr 1464. évébe és Buda városába. Másodszor az idei május leghűvösebb és esősebb hétvégéjén szöktem be az augusztusi forróságtól senyvedő, Nagyboldogasszony ünnepére készülő királyi székhelyre, hogy megtudjam kik is Az Úr szukái. A cím első olvasatra ütős, mondhatni provokatív, a regényben felfejtést nyer kiket takar és miért is e … Bővebben: Szent Margit eljövetele
boríték
Fáradt volt. Át sem nézte a postát, közömbösen az asztalra dobta, mint mindig. Ha várt is levelet, emailen várta, mély sajnálatára az emberek leszoktak a levelezés hagyományos formájáról. Lassabb, de ez minden hátránya. Tudom, én is beálltam a sorba. A reklámok, számlák, céges borítékok tömkelegéből kivillant a kézzel címzett borítékocska. Feladó nem volt rajta, de … Bővebben: boríték
belebújva viselem
Belebújni, hordani, viselni. Egy mondás szerint a nők a papucsba belebújnak, az edzőcipőt hordják, a magassarkút viselik. Ha a papucs olyan, mint egykori kedvencem a képen alant, akkor? Nem tudom, ki hogy van vele, én járok benne. Írhatnám, hogy már a(z ókori) görögök is, de nem lenne igaz. A hellének csak sarukat és szandálokat hordtak. … Bővebben: belebújva viselem
“Ugyan miért ne lehetne a jövőre is emlékezni, Illighaen?”*
Ha nem is tudjuk, hol kezdődik, akkor sem történik olyan, amiről ne tudna már azelőtt mielőtt elkezdődne. "Ugyan miért ne lehetne a jövőre is emlékezni, Illighaen?”* Hiszen semmi fontosat nem tanul az életben (az élettől?), csak emlékezik. *in: Bánki Éva: Fordított idő, 52. o. Jelenkor Kiadó 2015
de strigis helyett az boszorkányokról
"De strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat" idézik nyakra- főre jó Kálmán királyunkat. Arról feledkezve csak meg, hogy itt nem boszorkányokról van szó, hanem strigákról. Ami nem szinonimája a boszorkány szónak. A striga leginkább lidérc, fojtogató szellem, egyfajta vámpír ős. A középkori latinban a boszorkány maleficus, incantator, veneficus. Kálmán első törvénykönyvének 60. paragrafusa szól is róluk; … Bővebben: de strigis helyett az boszorkányokról
Hajtűkanyar
"Ennek a könyvnek a tárgya nem 'a' zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél az a magyar történelem."[1] A magyar irodalom egyik leggyakrabban idézett mondata a fenti. Szívesen hivatkoznak erre a mondatra és a regényre egyaránt. Ennek ellenére átfogó elemzés nem készült róla (sem).[2] Az irodalmárok nyilván történészi feladatnak tekintik, a történészek pedig irodalmárinak az … Bővebben: Hajtűkanyar
aperire, ad-parire, Aperilis, Április
Nos... Akkor búcsúzzunk el ettől a hónaptól és üdvözöljük a kopogtató áprilist - nyissuk meg szívünket és tárjuk ki karunkat, elvégre Venusnak ajánlották. "Annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve »aprilis« volt. Ez a szó az »aperire«, »megnyitni« (tulajdonképpen ad-parire) igéből … Bővebben: aperire, ad-parire, Aperilis, Április