tűz olvasszon, szél szárítson…

- Válaszolt? - kérdezte Alexandr miközben leplezetlen viszolygással ejtette le a pergament.  - Elragadott az indulat - felelt a boszorkány és visszaült az ablakhoz.  - Nem kérdés volt, kijelentés - vonta meg a vállát a férfi. Ez a levél... - elhallgatott. Kereste a jelzőt, de nem jutott eszébe más mint az undorító. Miközben olvasta a … Bővebben: tűz olvasszon, szél szárítson…

szerda reggel

'Idő' - csak ennyi. Egy szó, nem több. A hang(súly?) lehetett suttogás és sóhaj. Volt benne hörgés is mintha csak tündérsikoly lett volna a tökéletlen, de jellegzetesen közép-európai urbánus reggeli szürkeségben; a köd épp hiányzott, de némi pára még lebegett a város felett. Olyan volt mint az álma. Különös és egészen meglepődött, hogy emlékszik rá, már annyira … Bővebben: szerda reggel