A hetes mágikus szám. Hétfejű sárkány, hét törpe, hetes hangsor, hét erény, a szivárvány hét színe, a világ hét csodája, hétmérföldes csizma, hét vezér, hétpecsétes titok, hét országra szóló lakodalom, hét nap és… hétfő.
„… a Hold jegyében áll, s ez a helytartók és tisztségviselők jámbor kormányzására mutat, továbbá arra, hogy az esztendő bővelkedik esőben, jó lesz a gabona, de a lenmag megrohad, a búza a Kiják hóban* olcsó lesz, elszaporodik a dögvész, elpusztítja a birkák s a kecskék felét, gazdag lesz a szőlőtermés, de a méz kevés, s a gyapot ára csekély – de Allah a mindenek tudója!”** Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Hétfő vagyok. Hogy ismernek, mint a rossz pénzt? Nem hinném. Ennek ellenére hozzám kötnek bút-bajt, holott… Holott én a kezdet vagyok nem a vég és maga az egészség! Ahogy a költő is mondja:
Hétfőre hó, egészség,
pozsgás lesz az egész hét:
gömbölyded, kicsattan,
tavaszra rügy kipattan.***
Nem is tudom, hogy fogjak bele. Olyan ez, mint amikor neked szegezik, hogy beszélj magadról. Mit? Éveim számát? A nevem? A származásom? Haladjunk ebben a sorrendben.
A korom meglehetősen neuralgikus pontom. Nehéz megfogni mikor is teremtődtem. Júdea bölcsei szerint a világ teremtésének időpontja i.e. 3761 tisri hónap 1. napja, azaz október 7. vasárnap. Ezek szerint az első hétfő i.e. 3761 tisri hónap 2. napjára (október 8.) esett. Ezzel szemben Bizánc görög tudósai Kr. e. 5509. szeptember elsejével datálták a Teremtést, arról nem nyilatkoztak, hogy ez a hét mely napjára esett. Néhány éve divat volt a majákra hivatkozni, ők a zsidókhoz hasonlóan a negyedik évezredre tették a világ létrejöttét: 3214. augusztus 10. Talán hétfő volt, talán vasárnap. Ki emlékszik már?
Scaliger 1583-ban úgy számolt, hogy a világ és benne én Kr. e. 4713. január elsején déli tizenkét órakor teremtetett. Ez vasárnap volt, ezek szerint először január másodikán szerepeltem volna. Akárhogy is nézem, vénséges vén vagyok már. A helyem, elhelyezkedésem a naptárban illetve a lelkekben megint egy bonyolult kérdéskör. Amiről nem szeretnék hűbelebalázs módra írni. A gyökerek feltárása lényeges része az identitásnak. Tudjuk, honnan jöttünk és hol a helyünk. E körben még kutatok. Tudom, kutatásnak nevezni nagyképű dolog. Pontosabb a keresgélek, kutatgatok. Szűröm és érlelem az információkat, adatmorzsákat. Minden tényt, történetet, mítoszt, legendát és talán titkot. Megfigyeltétek már, hogy még a legkonszolidáltabb családban is mennyi titok van? Talán nem is titkok ezek, inkább elhallgatások. Elharapott mondatok homályba veszett kezdetei… Ó, de lírai vagyok ma. Nyilván a hold… (; Ennyi kitérő után nézzük, mi van a nevemben?
Jó barátunk azt írja, hogy “a hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei”, bármit is jelentsen ez. A hét, mint neve is mutatja hét napból áll. Ez a hetes egység Babilon csillagászainak és Júdea vénjeinek közös munkája. Báb-ili tudósai hét égitestet ismertek: a Napot, a Holdat, és mai elnevezéseikkel a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt. Bevallom arra nézvést nem találtam adatot, hogy ők, mármint a bábeliek, mely isteneket rendelték, mely égitesthez. Az biztos, hogy a későbbiek során a különféle nációk egy-egy bolygót magának az istennek tekintettek. Tiszteletük (és félelmük) bizonyságaként adtak nekik egy -egy napot a hétből, amely csak az övé. Nem jutott mindenkinek, de ez már isteni belügy volt.
Én a Holdat kaptam. A Hold kiemelkedően fontos és különleges szerepet játszott mindig is a kultúrtörténetben. Nem hiszem, hogy bármi újat tudnék mondani erről, de ő a névadóm, ezért a későbbiekben talán írok majd róla egy külön bejegyzést. Szóval nekem a Hold jutott, legalábbis a (neo)latin és a germán kultúrkörben. A latin nevem Dies Lunae. A Hold napja. Az angol, német, francia, olasz, itd. nyelvekben is így hívnak – monday, montag, lundi, lunedi.
A szlávoknál más a helyzet. Horvátul ponedjeljak vagyok, oroszul понедельник. Mindkettő egyszerűen azt jelenti, hogy nedjelja utáni, после недели = a неделя utáni. A horvátoknál a vasárnap a mai napig nedjelja, az oroszok az idők és a nyelvek kezdetén nevezték неделя-nak.**** Nem merem leírni, hogy ószláv, mert már mindent elfelejtettem, amit valaha az ószlávról/ból tanított Vig tanár úr. Ez csak engem minősít nem őt.
A szláv elnevezéseim összevágnak a zsidó-keresztény naptárral, ahol a napok a bibliai teremtéstörténet szerint következnek. Így a római katolikus naptárban Feria Secunda (második ünnepnap) néven jelölnek. Görög nevem Δευτέρα (deutera), a héberben jómséni, mindkettő jelentése második. A perzsáknál már csak a harmadik hely az enyém. Nevem ott čahâršanbe, amelynek jelentése harmadik nap. Magyarul hétfő-nek neveznek. Megtisztelnek ezzel az elnevezéssel. Kineveztek vele a hét fejének. Minőségem nőies befogadó (yin), polaritásom negatív. Kedvem, mint a Hold. Hol kerek és egész, hol növekvő, hol fogyóban. Illik hozzá a holdkő, a legfemininebb kavics, már amennyiben egy kavicsnak van neme.
A nap hangulata erősen változó. A mait jelentős mértékben befolyásolja az év vége és a szilveszter éj milyensége is, általában pedig a hétvége nyomja rá kézjegyét. Lehetünk tettre készek, erősek, de épp ellenkezőleg lelkizős, (túl)érzékeny kedélyállapotban is. Javaslom, hogy tekintsetek eme (és minden) hétfőre reménnyel, bizalommal. Boldog hétfőt és mindenkinek olyan évet, amilyet szeretne! csók, K. úgy is mint (D)L.
*A kopt időszámítás szerint a negyedik hónap: december
**Tavaddud, a rablány története (436-462. éjszaka) fordította: Prileszky Csilla in: Az Ezeregyéjszaka meséi III. kötet Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2000
***Páskándi Géza: Hét vers – Hétfő
****Ma már воскресенье a neve mely a воскресение = feltámadás szó módosult alakja.
voltak napok - vannak napok 