Latinska ćuprija
Milyen kis jelentéktelen! Mondd csak bátran, ez volt az első gondolatod. Itt kezdődött el a XX. század 110 évvel ezelőtt. Itt Szarajevóban, ennél az oszmán időkből maradt mindössze 39 méter hosszú az óvárost a valamikori keresztény (latin) negyeddel összekötő hidacskánál. Mely később viselte Gavrilo Princip nevét is, de azon a napon és ma is Latinska ćuprija névre hallgat(ott). Ki hinné, hogy itt ért véget és itt kezdődött minden… A bejegyzésben egy emlékmű rövid történetét találjátok. Érdemes elolvasni. 😉
Szimbólumok, emlékművek, kapcsolódások, az emlékezet terei, maga a történelmi emlékezet, hogy mit és hogyan őrzünk meg, mire emlékezünk kollektíve és privát – magántörténelmek, közünnepek – számomra mindig érdekes téma volt. Ma a „Virággal egy mosolyért” nap van, ami kétségtelen kedves akciónap, de június 28-a nem erről nevezetes. Vidovdan van, a Gergely naptár június 28. napja, az ónaptár szerint június 15-e, Szent Vitus/Vid(a) napja. 1389-ben ezen a napon a magyar történelemben Rigómezőként ismert koszovói síkon lett vértanúvá a teljes szerb nemzet Lázár cár vezetésével az utolsó vérig-leheletig ellenállva az oszmán túlerőnek. A legendabeli dalia Miloš Obilić* e csatában ölte meg I. Murád szultánt. Ezzel a tettével legalizálta a csata 525. évfordulóján 1914. június 28-án Szarajevóban Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse ellen elkövetett merényletet. Hiszen ha Vitus napján halsz meg egy szerb vitéz kezétől az szinte igazolja, hogy zsarnok vagy/voltál (vagy lehettél volna mint FF) és akkor Kraljević Markoról (Márkó királyfi) még nem is szóltam…
A fenti képen nem (csak) a kapuszelfijeim őse, hanem egy emlékműre emlékező emlékmű – hát nem csodálatos? Bosznia-Hercegovina kormányzata két évvel a merénylet után – még javában zajlott a világháború- 1916-ban pályázatot írt ki a mártír hercegi pár emlékművére. Ezt Bory Jenő (1879-1959), a kiváló szobrász és építész nyerte, aki Szarajevóba hadmérnökként került. Itt az érseki szeminárium vezetője, Pater Puntigam, a főherceg kultuszának lelkes ápolója mutatta meg neki a trónörökös véres ingét mintegy inspirációképp. Az emlékmű a Latin-hídnak a házzal szemközti hídfőjéhez épült. A két oszlop a hercegi pár bronz reliefjét tartotta, alatta Pietà-szoborral és örökmécsessel. A szimmetria kedvéért a másik hídkorlátnál kialakítottak egy félköríves márvány padot. Mára csak ez a pad maradt meg, kiváló elmélkedő hely a történelemről és Anankéról, az emlékművet még 1918-ban elbontották a Szarajevóba bevonuló szerb csapatok. Az ezredforduló környékén előkerült az eredeti emlékmű hercegi párt ábrázoló bronz reliefje és Szarajevó városa úgy döntött, hogy újra felállítja a hídfőnél. Ez a kép 2018 szeptemberében készült, akkor évek óta már/még csak ez a tábla az eredeti szobor kicsinyített rajzával és történeti magyarázattal állt és tudtommal azóta sem történt változás. A lenti képen az emlékmű Otto Schmidt fotóján.**
*Miloš Obilić –et nem ismer a történetírás. Vélhetőleg ’Miloš’ Nikola Vratković-ot, Lázár cár sógorát takarja a név. Akit a kortársak Miloš Nikolaként emlegettek, a török krónikákban pedig Miloš Kobilić -ként szerepel (a kubila – gyilkos – szóból képezve).
**innen: Otto Schmidt: The Atonement Monument for the Heir to the Throne Franz Ferdinand in Sarajevo, photo | Der Erste Weltkrieg (habsburger.net)
voltak napok - vannak napok 