Lemberg, memoriae urbis

“Olyan emberek lépteit hallom, akik rég nem járnak már közöttünk, árnyak cipősarkai kopognak a járda hepehupás kövezetén. Lehunyom a szemem, és látom magam előtt a korzón nyüzsgő tömeget. (…) Holtak járkálnak az élők között, szóba elegyednek, tüzet kérnek, hogy cigerettára gyújthassanak. Szoknyavadászok kerülgetik a tornűrös hölgyeket, akik valójában árnyak csupán. Árnyak felvonulása. Kart karba öltő ellenségek, akiket összebékített a halál.”*

Lemberg/Lviv/Lvov/Lwów gyerekkorom mitikus városainak egyike. Több más várossal együtt számomra maga KáEurópa. A mából visszanézve ezek a városok maguk testesítik meg a valószínűtlenséget. Elképzelhetetlen etnikai kavalkád, mely egyébként már a “boldog békeidők” idejeként számontartott XIX. század végére sem olyan sokszínű, mint akár csak félévszázaddal korábban, de még mindig izgalmas, színes szőttest ad ki szellemi, kulturális és etnikai értelemben egyaránt. Ez a patchwork takaró az ami 1918-19 után fokozatosan fakul, halványodik, még végül 1945-49-re eltűnik. Aki túléli a II. világháborút sok helyütt más hazát választ, önként – ki akar olyan helyen élni ahol az életére törtek és ahol árnyak veszik körül egy valaha ha nem is boldog, de azzá szépült élet fájdalmas emlékei. Vagy ha nem érti az idők szavát és nem megy önként az a “humanitárius” és “okosch” lakosságcserék következtében szakítat ki végleg, ha nem is ősei, de legalábbis dédapái földjéről. Hogy valaha volt az jobb esetben fakuló emlék lesz, múzeum és/vagy a XX. század végi, XXI. század eleji tömegturizmus által használt díszlet, történelmi ferdítés, rosszabb esetben egy gennyedző seb, amit eltakarnak, vagy eltagadnak a felnyitása és kitisztítása helyett. KK-Európa nagy részében az utóbbi történt meg. 

Lemberg/Lviv/Lvov/Lwów sem járt jobban, sőt. Ez a pezsgő, minden tekintetben izgalmas szellemi központ – világhírű matematikusok és járványkutatók koptatták utcaköveit, lumpoltak kávéházaiban, mentek órát adni frakkban és cilinderben egy -egy átmulatott éjszaka után, folytattak vitákat az interdiszciplinalitás jegyében a korszak nem kevésbé híres filozófusaival és irodalmáraival, leveleztek tehetséges, bár kissé egzaltált, gyönyörű író-és képzőművésznőkkel, utóbbiaknak szinte nyomuk sem maradt, úgy eltüntette őket a történelem – 1945-49-re lakosainak kilencven(!) százalékát elveszítette. Az egykori lengyel-orosz-ukrán-zsidó városból az épületeken kívül nem maradt semmi. Új lakóinak nagy része Oroszországból és Kelet-Ukrajnából érkezett és mint e kötetből megtudhattam a Kelet-Ukrajnából érkezett ukránok eltérő kulturális háttere és mentalitása már a Habsburg monarchia kontra cári Oroszország idejében is problémaforrás volt, a két világháború közötti időszakban a különbségek és tapasztalások csak tovább mélyítették ezeket az árkokat, a szovjet korszak nem segített rajta és most a XXI. században sem konfliktusmentes a két országrész lakóinak kapcsolata.

Kleveman kötetében tablót fest erről a nyugat-ukrajnai, kelet-galíciai városról, a két világháború közötti és II. világháború alatti Lemberget helyezve a középpontba. A II. világháborút, mely a város tragédiája és végső pusztulásának okozója és mely nem jöhetett volna létre lakói és a relatíve toleráns** Habsburg időszakot követő két évtized történései nélkül. Jól megírt, de nem egyszerű olvasmány. Két apró, remélhetőleg nyomda, hibával indul a kötet, hogy aztán elképesztő mennyiségű szereplőt*** vonultasson fel. Nevek, történetek, a város ikonikus alakjai és helyszínei, évszámok, sorsok. Tetteseké akik gyakran áldozattok is, áldozatokké, akik olykor tettesek, megszállóké, erőszaké, szerelemé, könyveké, műveké, a városról íróké, a városé. Közép-Kelet-Európáé. 

“Lembergben foszlott semmivé a régi Európa. Hatalmas fekete lyuk tátong azóta a kontinens közepén, de mára már jószerivel ez is feledésbe merült. Az pedig, aki megpróbálja legyőzni a feledést, mindmáig nyitott sebekre bukkan. Lemberg története megegyezik jó néhány közép-európai városéval, amelyik szintén felőrlődtek és elnéptelenedtek (…) Lemberg története egyszersmind Vilnius, Grodno, Breszt, Poznań, Csernovic, Fiume, Wrocław és Königsberg története is.”****

Lutz C. Kleveman: Lemberg Európa elfeledett közepe, Park Könyvkiadó 2023 ford.: Kurdi Imre

*Józef Wittlin: Mein Lemberg, idézi Lutz C. Kleveman: Lemberg Európa elfeledett közepe, 319. o. Park Könyvkiadó 2023 ford.: Kurdi Imre

**A Habsburg Monarchia, a belle époque illúziója, melyet extrán vonzóvá tesz és megszépít az I. és különösen a II. világégés borzalma és mocska. Egy sosem volt mégis létezett világ.

***Hiányoltam a kötet végéről egy névmutatót, mert egy idő után kezdtem elveszni a nevekben és személyekben, hogy ki kicsoda. 

****Lutz C. Kleveman: Lemberg Európa elfeledett közepe, 320. o. Park Könyvkiadó 2023 ford.: Kurdi Imre